Az aktív immunizálás során elölt vagy legyengített kórokozókat, illetve azok egyes erre alkalmas részeit használjuk abból a célból, hogy a vakcinázott egyedben immunválaszt alakítsunk ki, amely majd megvédi a valódi kórokozó által okozott megbetegedéstől

Többféle típus is ismert, amelyeket a kellő hatás elérése érdekében akár kombinálva is lehet alkalmazni. Nem ötletszerűen, hanem a gyógyszergyár által kikísérletezett adagban és módon, figyelembe véve a javallatokat és ellenjavallatokat egyaránt. Ezeket az alkalmazási előiratokat az illetékes gyógyszerészeti hatóság (EU-s, nemzeti vagy harmadik országbeli) az elvégzett kísérletek és analitikai vizsgálatok alapján értékeli és engedélyezi (bizonyítékokon alapuló orvoslás). Mivel minden típus más és más, a fő kérdés mindig az, hogy az adott vakcina mire való. Lássuk a részleteket.

Inaktivált vakcinák

A kórokozó elölt formában található meg a vakcinában. Emiatt ártalmatlanok, a beoltott állatban vagy emberben nem szaporodnak, az immunitást a beadás helyén jelenlévő antigének váltják ki. Egyes súlyos betegségek ellen nem is lehet másfajta oltóanyagot forgalomba hozni a kórokozó veszélyessége miatt, ilyen például a veszettség elleni vakcina. Az immunválasz mértéke és hossza a kórokozótól is erősen függ, az kb. a 10-14. naptól alakul ki. Kiválóan alkalmasak már fennálló védettségi státusz meghosszabbítására. Az immunválasz adjuvánsok hozzáadásával fokozható.

Attenuált vakcinák

Ezek az oltóanyagok élő, legyengített kórokozókat tartalmaznak. Emiatt nem teljesen veszélytelenek, beadásuk után a szervezetben szaporodik a kórokozó és időnként enyhe tüneteket okoz. A legyengítés foka különböző lehet, ezt nem árt ismerni. Viszont igen magas immunválasz érhető el alkalmazásukkal, már a beadást követő 5-7. naptól. Léteznek természetes úton gyengült megbetegítő-képességű vakcinatörzsek is. Óriási előnyük, hogy tömeges vakcinázásra is alkalmazhatók pl. spray formájában, és mivel az állatok között terjed is, egy állomány védettsége homogén lesz.

Alegység vakcinák

Olyan oltóanyagok, amelyek a kórokozó valamely immunitásért felelős felületi antigénjét tartalmazzák tisztított formában. Ezeknek a mellékhatása kevesebb, az áruk viszont magasabb, és a kiváltott védettség általában gyengébb, mint a teljes vírust tartalmazó vakcináké.

Marker vakcinák

Ezen oltóanyagok lényege az, hogy a vad, virulens kórokozótól kissé eltérő szerkezetű (pl. hiányos vírus) törzset oltanak be, így a vakcinatörzs által kiváltott immunválasz szelektív módszerekkel megkülönböztethető a vad kórokozó által kiváltott immunitástól. Azaz a fertőzött állatok elkülöníthetők az oltottaktól.

Bioszintetikus (rekombináns) vakcinák

Ezek előállítása úgy történik, hogy az adott kórokozó egyik fontos felszíni fehérjéjét kódoló génszakaszt egyszerű, könnyen tenyészthető baktériumba ültetik. Ezután a baktériumban megindul az idegen fehérje termelése, amelynek kinyerésével vakcina állítható elő az eredeti kórokozóval szemben. Ez hasonlít az inzulin előállításához.

Vektor vakcinák

Ez a módszer némileg hasonló az előzőhöz. Egy nagyméretű vírusba – amelyből az oltóanyag készül – beültetik a kórokozó vírus egyik fehérjéjét kódoló génszakaszt. Így létrejön egy ártalmatlan, rekombináns vírus, amelyet a vakcinába formuláznak. Ennek beoltása után a gazdaszervezetben ellenanyag termelődik a kórokozó vírus fehérjéjével szemben is. Egy vektor vírusba akár több kórokozó génje is beültethető, így egyszerre több betegség ellen is védettség érhető el.

Nukleinsav (DNS, RNS) alapú vakcinák

Az újgenerációs vakcinák közül is kitűnnek különleges hatásmódjukkal. Ezek az oltóanyagok a kórokozó egyetlen fehérjéjét kódoló génszakasz bejuttatásával az immunizált szervezet testi sejtein belül indukálják a védettséget kiváltó antigén szintézisét. Így tulajdonképpen alegység vakcináknak minősülnek, mivel a kórokozónak csak egy fehérjéjét termeltetik le a gazdasejttel. Ezáltal biztonságosságuk az alegységvakcinákéhoz hasonló. Ez a módszer használható a daganatterápiában, valamint egyes autoimmun és allergiás kórképek gyógyításában is.

Fenti rövid összefoglalóból is látszik, mekkora utat tett meg a fertőző betegségek elleni védekezés. Sőt valójában a vakcinák világa ennél jóval bonyolultabb és szerteágazóbb, és alkalmazásukat is rengeteg szempont befolyásolja. Ide tartozik például a beoltandó egyed kora, immunológiai státusza, az anyai ellenanyagok megléte vagy hiánya, a vakcinák tárolhatósága és érzékenysége a környezeti hatásokra, és még rengeteg más faktor. A védettség természetesen nagyban függ az adott kórokozó tulajdonságaitól is, vagy például a régiós járványtani helyzettől, és a nemzetközi szabályozástól is, így nehéz általánosságban ismertetni ezt a témakört. Ennek teljeskörű megismeréséhez egy élet is kevés, mikrobiológiai, járványtani és immunológiai tárgykörök komplex ismeretét igényli. Egyúttal ez adja a vakcinakutatások szépségét is.